Valljuk be, mindnyájan elgondolkoztunk már egyszer: hány héliumos lufit kell magunkra erősíteni, hogy felrepülhessünk a levegőbe?
Lawrence Richard Walters, becenevén „Kempingszék Larry”, vagy „A kempingszékpilóta” félkegyelmű amerikai hősöm megpróbálta és túlélte, bár nem rajta múlt.
Larry unatkozó tehergépkocsi sofőr volt, aki 1982 július második napján elrepült otthonából egy közönséges kempingszékkel, amit 45 héliummal töltött meteorológiai léggömböt rögzített. Minden várakozását túlszárnyalva 15,000 láb (4,600 méter) magasba emelkedett és irányíthatatlanul sodródott, egyenesen a Los Angeles-i nemzetközi repülőtér légifolyosója felé. Kalandjai itt kezdtek igazán izgalmassá válni…
A nagy héliumos lufi ötlet:
Larry mindig is repülésről álmodott, de rossz látása miatt nem nyert felvételt az Egyesült Államok Légierejébe.
Először 13-14 éves korában ötlött fel benne a ballonos repülés gondolata, mikor észrevette, miként lebegnek a héliumos lufik a plafonon egy boltban. Húsz évvel később aztán pompás ötlete támadt!
Elképzelése a következő volt: pár héliummal töltött meteorológiai ballont erősít a székéhez, elvágja „horgonyt”, majd lebeg kicsit a hátsó kert felett, sörözik és szendvicset eszik.
Ha megunja, légpuskával egyenként kilövi a ballonokat és szépen leereszkedik a földre.
Legalábbis ez volt a terv.
Az előkészületek és a „kilövés”
Larry és barátnője Carol 45 darab meteorológiai ballont vásároltak és rengeteg héliumot a California Toy Time Balloons-tól. (Mindehhez egy hamisított igénylőlapot használtak fel, azt állítva, hogy egy reklámfilmhez kellenek az eszközök.)
Otthon Larry a széket dzsipje ütközőjéhez kötözte. A székhez rögzítette a ballonokat, megtöltötte őket a héliummal, majd magára öltött egy ejtőernyőt, légpuskát ragadott; CB rádiót, szendvicseket, hideg sört csomagolt és beleszíjazta magát a székbe. Elégedetten megadta a jelet haverjának, aki elvágta a széket a dzsiphez rögzítő kötelet.
Innét semmi nem úgy alakult, hogyan Larry korábban elképzelte.
A repülés
A kempingszék kilőtt az égboltba, és meg sem állt nagyjából 4600 méterig. Larry egy ballont sem mert kidurrantani, mert félt, hogy megbolygatná a szék egyensúlyát és kiesik belőle.
Így aztán fent maradt. Félt és fázott.
A szél fújt. A kempingszék lassan sodródni kezdett Long Beach felett, míg el nem érte a légteret, amit a közeli repülőtér gépei is használtak.
Egyre több figyelő tekintet szegeződött Larry srácra.
Hős pilótánk CB rádiója segítségével tartott kapcsolatot a földdel, pontosabban a REACT nevű rádiós segélyhívó csapattal, akiknek a lelkére kötötte: szóljanak a hátsó kertben tipródó haverjának, hogy vele minden oké.
45 perc után, amit a magasban töltött, végül kilőtt pár ballont, aztán egy óvatlan mozdulattal leejtette a légpuskát.
Így vagy úgy de Larry apránként ereszkedni kezdett, míg a ballonok kábelei bele nem akadtak egy elektromos vezetékbe, jó 20 perces áramkimaradást okozva. Innét már képes volt lemászni a földre.
Landolás után
Larry-t azonnal őrizetbe vette az alatt várakozó Long Beach Rendőrség, akik biztosították a közvéleményt, hogy mihelyst pontosan rájönnek, Larry melyik törvényt szegte meg, annak megfelelően fogják megbüntetni, és ha ne adjisten lenne pilótaengedélye, hát bevonják.
Végül 4000 $-ra bírságolták. Walters fellebbezett és az összeget 1500 $-ra csökkentették.
Larry a következőt nyilatkozta a sajtónak kalandja után:
„Ez olyasmi volt, amit meg kellett tennem. Húsz éven át ez volt az álmom, és ha nem teszem meg, azt hiszem, a bolondokházában végzem.”
A sokat látott széket bepakolta a garázsba, onnan a „San Diego Air & Space Museum” kiállítási anyagába került. A szendvicsek és a hideg sör sorsa ismeretlen.