Az amerikai Lawrence Richard Walters után egy dél-afrikai férfi, Matt Silver-Vallance is úgy döntött, a magasba emelkedik héliumos lufik segítségével. Igaz, az amerikaitól eltérően Silver-Vallance-t nem csupán a kalandvágy hajtotta. A kalandvágy mellett – hiszen az mindenképp kell egy ilyen akcióhoz – a jótékonyság, no meg persze az a 160 db héliumos lufi vezérelte a magasba, amit hevederek és egy vázszerkezet segítségével szorosan a testéhez rögzített. A vázszerkezetre vízzel töltött palackokat erősített, valamint vitt magával egy légpuskát is, hogy szabályozni tudja a repülési magasságot. Elődjéhez hasonló módon tehát, de az amerikainál jóval kontrolláltabb körülmények között repülte át a fehér cápáktól sem mentes tengerszorost az egykori börtönsziget, a Robben-sziget és Fokváros között. A tizenkét kilométeres távot a szigetről indulva egy óra alatt tette meg, átlagosan 200 méterrel tengerszint fölött repülve. Végig rádiókapcsolatban volt segítőivel, akik a tengerszorosban mentőhajóval követték útvonalát, nehogy a cápák közé pottyanjon.
A nem mindennapi utazást alapos szervezés előzte meg, ezen a ponton is eltérve az amerikai kalandjától, és még így is adódott bonyodalom. A szigetről felemelkedve úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben, a lufi taxi megindult a szárazföld – azaz Fokváros felé. Azonban a szigettől úgy 6-800 méterre eltávolodva a légáramlatok megviccelték hősünket, és kis híján meghiúsították tervét.
A szárazföld felől érkező meleg, és a tenger felől érkező hideg légáramlatok ütközésénél keletkező felhajtóerő 600 méter fölé kapta fel a lufi felhőt, majd abból kidobódva Matt egy idő után a szárazföldtől távolodni kezdett, pedig ennek épp az ellenkezője lett volna a cél. Hogy kikerüljön a számára rossz irányban haladó légáramlatból, magasságot kellett vesztenie. Jó pár léggömböt ki kellet lőnie, mire sikerült 300 méteres magasságig süllyedni. Ezen a magasságon a lufi felhő aztán már megtalálta a helyes irányt, és a terv sikere ismét reális esélyt kapott. Fokváros felé haladva Matt fokozatosan csökkentette a magasságot, és a lufik számát. Végül a lufi fogat kevesebb, mint a felével, 60-70 léggömbbel érkezett meg Fokváros partjaihoz. 

Segítői úgy vélték, hogy a tényleges partot érés túlságosan veszélyes lenne, ezért Matt a parti vizekhez érkezve leengedett egy kötelet, és azon ereszkedett le a mentőcsónakba.

A dél-afrikai férfi e rendhagyó módon gyűjtött adományt a johannesburgi Nelson Mandela gyermekkórháznak,
hogy 200 ágyasra bővíthessék. A beteg gyermekeken való segítség már régóta a férfi szívügye, ezért korábban önkéntes mentősként is dolgozott.

Most a segítség egy másik, sajátosan új formáját találta ki. Arról nem szól a fáma, hogy végül sikerült-e a kellő mennyiségű pénzt összegyűjteni a kórháznak, a cél mindenesetre nemes volt, és a kalandos repülőút is sérülés nélkül ért véget.

Gratulálunk, Matt!

Ui. A lufikat szabadon engedték, a cápák pedig éhkoppon maradtak.

FONTOS!
A cikkben szereplő vállalkozó kedvű személy ellenőrzött körülmények között, a légügyi hatóságok által engedélyezett útvonalon, magasságban, és időben hajtotta végre a repülést. Senkinek ne jusson eszébe az említett biztonsági óvintézkedések nélkül hasonló kaland, mert az élet nem játék!
Még egy luficsokor elengedéséhez is engedély kell a légügyi hatóságoktól, mert ha az egy repülőgép hajtóművébe kerül, szinte biztos a katasztrófa! Ezekről a szabályokról az önfeledt játék hevében sem szabad megfeledkezni!